Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját. És szóla Jób, és monda: Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott. Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon. Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé. Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz. Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon. Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt. Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját! Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot. Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem? Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?! Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék - Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek. Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat. Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek? Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt. A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát. Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad. Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek? A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset. A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót. A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül. Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok. Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam. Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.