Az Úrnak igéje, a mely lőn Jóelhez, a Petuel fiához.

Vének! halljátok meg ezt, és hallgassátok meg, földnek minden lakói!
Történt-é ilyen a ti időtökben, vagy a ti atyáitoknak idejében?

Beszéljétek el azt a ti fiaitoknak, és a ti fiaitok az ő fiaiknak, és
azoknak fiai a következő nemzetségnek.

A mit a sáska meghagyott, megette a szöcskő és a mit a szöcskő
meghagyott, megette a cserebogár; és a mit a cserebogár meghagyott,
megette a hernyó.

Serkenjetek fel részegek és sírjatok, és jajgassatok mind, ti borivók a
mustért, mert elvétetett az a ti szátoktól!

Mert egy nép jött fel az én földemre, erős és megszámlálhatatlan, fogai,
mint az oroszlán fogai, és agyarai, mint a nőstény oroszláné.

Pusztává tette szőlőmet; összetörte fügefáimat, mezítelenre hántotta és
széjjelhányta; fehérlenek annak ágai.

Keseregj, mint a szűz, a ki gyászba öltözik az ő ifjúsága férjéért.

Kifogyott az étel- és italáldozat az Úrnak házából; gyászolnak a papok,
az Úrnak szolgái.

Elpusztíttatott a mező, gyászol a föld; mert elpusztíttatott a gabona;
kiszáradt a must, kiapadt az olaj.

Szégyenüljetek meg, ti szántóvetők; jajgassatok szőlőművesek: a búzáért
és az árpáért; mert elveszett a mező aratása!

Elszáradt a szőlőtő a fügefa elhervadt; a gránátfa, a datolyafa és az
almafa, a mezőnek minden gyümölcsfája kiaszott. Bizony kiszáradott az
öröm az emberek közül.

Öltsetek gyászt és sírjatok, ti papok! Jajgassatok, ti oltár szolgái;
jőjjetek és háljatok gyászruhákban, Istenem szolgái; mert megvonatott az
étel- és italáldozat Isteneteknek házától.

Szenteljetek bőjtöt, hirdessetek gyűlést; gyűjtsétek egybe a véneket, a
földnek minden lakosát az Úrnak, a ti Isteneteknek házába, és kiáltsatok
az Úrhoz.

Jaj ez a nap! Bizony közel van az Úrnak napja, és mint a pusztítás, úgy
jön el a Mindenhatótól.

Hát nem szemünk láttára irtatott-é ki az élelem, az öröm és vígasság
Istenünk házából?!

Elsenyvedtek a magvak barázdáik alatt, elpusztultak a gabonás házak,
összedőltek a csűrök; mert kiaszott a gabona.

Mint nyög a barom! Megháborodtak a marha-csordák, mert nincs legelőjük;
bűnhődnek még a juhnyájak is!

Hozzád kiáltok Uram, mert tűz emésztette meg a puszta virányait, és láng
perzselte le a mező minden fáját.

A mező vadai is hozzád esengenek, mert kiszáradtak a vizeknek ágyai, és
tűz emésztette meg a puszta virányait.