Az éneklőmesternek a múthlabbén szerint; Dávid zsoltára.

Dicsérlek Uram teljes szívemmel, hirdetem minden csudatételedet.

Örülök és örvendezek tebenned, zengedezem, oh Magasságos, a te nevedet;

Hogy az én ellenségeim meghátráltak, elbuktak és elvesztek a te orczád
előtt;

Hogy véghezvitted ítéletemet és ügyemet: az ítélő-székben ültél, mint
igaz bíró.

Megdorgáltad a pogányokat, elvesztetted a gonoszt: nevöket mindörökre
kitörölted.

Az ellenség megszünt, elpusztult örökre; és a városoknak, a miket
feldúltál még az emlékezetök is elveszett.

Az Úr pedig örökké trónol, ítéletre készítette el az ő székét.

És ő megítéli a világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek
méltányosan.

És lesz az Úr nyomorultak kővára, kővár a szükség idején.

Azért te benned bíznak, a kik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el,
Uram, a kik keresnek téged.

Zengjetek az Úrnak, a ki Sionban lakik; hirdessétek a népek között az ő
cselekedeteit.

Mert számon kéri a kiontott vért, megemlékezik rólok, nem feledkezik el
a szegények kiáltásáról.

Könyörülj rajtam, Uram! lásd meg az én nyomorúságomat, a mely gyűlölőim
miatt van, a ki felemelsz engem a halál kapuiból;

Hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leányának kapuiban; hadd
örvendjek a te szabadításodban.

Besülyedtek a pogányok a verembe, a melyet ástak; a hálóban, a melyet
elrejtettek, megakadt a lábok.

Megismertetett az Úr, ítéletet hozott; a gonoszt annak kezemunkájával
ejtette el. Higgajon. Szela.

Seolba jutnak a gonoszok, oda minden nép, a mely elfeledkezik Istenről.

Mert a szegény nem lesz végképen elfelejtve, a nyomorultak reménye sem
vész el örökre.

Kelj fel Uram, ne hatalmasodjék el a halandó ítéltessenek meg a pogányok
te előtted!

Rettentsd meg, Uram, őket; tudják meg a pogányok, hogy halandók ők!
Szela.