Dávid zsoltára. Templomszentelési ének.

Magasztallak Uram, hogy felemeltél engem, és nem engedted, hogy
ellenségeim örüljenek rajtam.

Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál engem!

Uram, felhoztad a Seolból az én lelkemet, fölélesztettél a sírbaszállók
közül.

Zengedezzetek az Úrnak, ti hívei! Dicsőítsétek szent emlékezetét.

Mert csak pillanatig tart haragja, de élethossziglan jóakarata; este
bánat száll be hozzánk, reggelre öröm.

Azt mondtam azért én jó állapotomban: Nem rendülhetek meg soha.

Uram, jókedvedből erősséget állítottál föl hegyemre; de elrejtéd +
orczádat, és megroskadtam.

Hozzád kiáltok, Uram! Az én Uramnak irgalmáért könyörgök!

Mit használ vérem, ha sírba szállok? Dicsér-e téged a por; hirdeti-é
igazságodat?

Hallgass meg, Uram, könyörülj rajtam! Uram, légy segítségem!

Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél
örömmel.

Hogy zengjen néked és el ne hallgasson felőled a dicséret: Uram, én
Istenem, örökké dicsőítlek téged.