Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára.

Boldog, a ki a nyomorultra gondol; a veszedelem napján megmenti azt az
Úr.

Az Úr megőrzi azt és élteti azt; boldog lesz e földön, és nem adhatod
oda ellenségei kivánságának.

Az Úr megerősíti őt az ő betegágyán; bármilyen az ágya, megkönnyíted
betegségében.

Én azt mondtam: Uram kegyelmezz nékem, gyógyítsd meg lelkemet, mert
vétkeztem ellened!

Ellenségeim rosszat mondanak felőlem: Mikor hal meg és vész ki a neve?

Ha látogatni jön be valaki, hiábavalóságot beszél; szíve álnokságot
gyűjt össze magának, kimegy az utczára és beszél.

Minden gyűlölőm együtt suttog reám, gonoszat koholnak ellenem:

Istennek átka szállott ő reá, s mivelhogy benne fekszik, nem kél fel
többé!

Még az én jóakaróm is, a kiben bíztam, a ki kenyeremet ette, fölemelte
sarkát ellenem.

De te Uram, könyörülj rajtam és emelj föl engemet, hadd fizessek meg
nékik!

Abból tudom meg, hogy kedvelsz engemet, ha ellenségem nem ujjong
felettem;

Engem pedig feddhetetlenségemben támogatsz, és színed elé állatsz
mindenha.

Áldott az Úr, Izráelnek Istene öröktől fogva mindörökké. Ámen, ámen!