Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket
számnak beszédeire.

Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi
időből.

A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,

Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük
az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.

Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a
melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;

Hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és
felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak;

Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten
dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák.

Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan
nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten
iránt.

Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;

Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő
törvényében;

Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.

Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.

Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket
fal gyanánt.

Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában.

Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak
a mélységes vizekből.

Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket
ömlesztett:

Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a
pusztában;

És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk
szerint.

És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a
pusztában?

Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de
vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének?

Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób
ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;

Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében,

És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.

És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.

Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget,

Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;

És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger
fövénye.

És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül.

Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.

Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:

Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül sokakat
megöle, és Izráelnek ifjait levágá

Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban.

Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.

Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.

És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő
megváltójok;

És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.

De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő
szövetségéhez;

Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor
elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.

Azért eszébe vevé, hogy test ők, és olyanok, mint az ellebbenő szél, a
mely nem tér vissza.

Hányszor keserítették őt a pusztában, hányszor illették fájdalommal a
kietlenben?!

És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.

Nem emlékeztek meg az ő kezéről, sem a napról, amelyen megváltotta őket
a nyomorgatótól;

Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.

És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.

Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely
pusztítá őket.

Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.

Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel.

Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek.

Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a
gonosz angyalok seregét.

Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és
életöket döghalálnak veté.

És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám
sátoraiban.

Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a
pusztában.

És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig
elborítá a tenger.

És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az
ő jobbkezével.

És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget
sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.

De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg
bizonyságait;

Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé
fordulának, mint a csalfa kézív.

Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott
bálványaikkal.

Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.

És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az
emberek között;

Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe.

És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede.

Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.

Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a
siratást.

Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz;

És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.

Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;

Hanem a Júda törzsét választá A Sion hegyét, a melyet szeret.

És megépíté szent helyét, mint egy magas várat; mint a földet, a melyet
örök időre fundált.

És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból.

A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő
népét, és Izráelt, az ő örökségét.

És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs
kezeivel.