Ének; Aszáf zsoltára.

Isten, ne vesztegelj, ne hallgass és ne nyugodjál, Isten!

Mert ímé, háborognak ellenségeid, s gyűlölőid fejöket emelik.

Néped ellen álnok tanácsot gondolnak s védenczeid ellen terveket szőnek.

Ezt mondják: Jertek, veszessük el őket, hogy ne legyenek nemzet, hogy ne
emlegessék többé Izráel nevét!

Mert tanácskoztak együtt, egy szívvel; szövetséget kötöttek ellened:

Az Edomiták és Ismáeliták sátrai, a Moábiták és Hagarénusok;

A Gebaliták, Ammoniták és Amálekiták, a Filiszteusok Tyrus lakosaival
együtt.

Az asszir is szövetkezett velök, segítőjévé lettek a Lót fiainak. Szela.

Úgy bánj velök, mint Midjánnal, mint Siserával, mint + Jábinnal a Kison
patakjánál!

A kik elvesztek vala Endornál, és a föld szemetjévé lőnek.

Tedd őket, fejedelmöket olyanokká, mint Orebet s mint Zeébet, Zebahot és
Szalmunát, minden felkentjökkel,

A kik ezt mondták: Foglaljuk el magunknak az Isten hajlékait!

Én Istenem! Tedd őket olyanokká, a milyen a porfelhő, és a milyen a
polyva a szél előtt;

Olyanokká, mint a tűz, a mely meggyújtja az erdőt, és mint a láng, a
mely elégeti a hegyeket.

Így kergesd őket a te szélvészeddel, és forgószeleddel így rettentsd
őket!

Töltsd el orczájukat gyalázattal, hogy keressék Uram a te nevedet!

Szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, és piruljanak és
pusztuljanak,

Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges
Isten az egész földön.