Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.

Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!

Mit adjak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!

Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.

Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom + és a Kédár sátrai közt lakom!

Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!

Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek.