Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára.

Szabadíts meg engem, Uram, a gonosz embertől; a zsarnok férfitól védj
meg engemet!

A kik gonoszt gondolnak szívökben, és minden nap háborút kezdenek.

Nyelvöket élesítik, mint a kígyó áspiskígyó mérge van ajkaik alatt.
Szela.

Ments meg, oh Uram, a gonosz kezétől; a zsarnok férfitól védj meg
engemet! A kik megejteni szándékoznak lépéseimet.

Tőrt hánytak elém titkon a kevélyek és köteleket; hálót terítettek
ösvényem szélére, hurkokat vetettek elém! Szela.

Mondám az Úrnak: Istenem vagy te! Hallgasd meg Uram könyörgésem szavát!

Én Uram, Istenem, szabadításom ereje: fedezd be fejemet a háború napján!

Ne add meg Uram, a mit a gonosz kíván; rossz szándékát ne segítsd elő,
mert felfuvalkodik! Szela.

A körültem ólálkodóknak fejét borítsa be ajkaiknak átka.

Eleven szenek hulljanak reájok; tűzbe vesse őket, örvényekbe, fel ne
keljenek!

A nyelves ember meg ne maradjon e földön; a zsarnok embert űzze a
veszedelem, míg nyaka szakad.

Tudom, hogy felfogja az Úr a szegények ügyét, a nyomorultaknak jogát.

Csak az igazak magasztalják a te nevedet, s orczád előtt lakoznak az
igazságosak.