Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van
Istentől, nem kézzel csinált, örökké + való házunk a mennyben.

Azért is sóhajtozunk ebben, óhajtván felöltözni erre a mi mennyei
hajlékunkat;

Ha ugyan felöltözötten is mezíteleneknek nem találtatunk!

Mert a kik e sátorban vagyunk is, sóhajtozunk megterheltetvén; mivelhogy
nem kívánunk levetkőztetni, hanem felöltöztetni, hogy a mi halandó,
elnyelje azt az élet.

A ki pedig minket erre elkészített, az Isten az, a ki a Lélek zálogát is
adta minékünk.

Azért mivelhogy mindenkor bízunk, és tudjuk, hogy e testben lakván,
távol vagyunk az Úrtól.

(Mert hitben járunk, nem látásban +);

Bizodalmunk pedig van, azért inkább szeretnénk kiköltözni e testből, és
elköltözni az Úrhoz.

Azért igyekezünk is, hogy akár itt lakunk, akár elköltözünk, néki
kedvesek legyünk.

Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke
előtt, hogy kiki megjutalmaztassék + a szerint, a miket e testben
cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.

Ismervén tehát az Úrnak félelmét, embereket térítünk, + Isten előtt
pedig nyilván vagyunk; reménylem azonban, hogy a ti lelkiesméretetek
előtt is nyilván vagyunk.

Mert nem ajánljuk ismét magunkat néktek, hanem alkalmat adunk ti néktek
a velünk való + dicsekedésre, hogy legyen mit felelnetek a színből és
nem szívből dicsekedőknek.

Ha azért bolondok vagyunk, Istenért; ha eszesek vagyunk, érettetek van
az.

Mert a Krisztusnak szerelme szorongat minket,

Úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok
meghaltak; és azért + halt meg mindenkiért, hogy a kik élnek, ezután ne
magoknak éljenek, hanem annak, a ki érettök meghalt és feltámasztatott.

Azért mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint; sőt ha ismertük is
Krisztust test szerint, de már többé nem ismerjük.

Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek + elmúltak,
ímé, újjá lett minden.

Mindez pedig Istentől van, a ki minket magával megbékéltetett a Jézus
Krisztus által, és a ki nékünk adta a békéltetés szolgálatát;

Minthogy az Isten volt az, a ki Krisztusban megbékéltette magával
a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, és reánk bízta a
békéltetésnek ígéjét.

Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk:
Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel.

Mert azt, a ki bűnt nem ismert, bűnné tette + értünk, hogy mi Isten
igazsága legyünk ő benne.