Annakokáért voltak ugyan az első szövetségnek is istentiszteletei
rendtartásai, mint szintén világi szenthelye.

Mert sátor építtetett, az első, a melyben vala a gyertyatartó, meg az
asztal és a kenyerek felrakása; ezt nevezték szenthelynek.

A második kárpiton túl pedig az a sátor, melyet neveztek szentek
szentének,

Melyben vala az arany füstölő oltár és a szövetség ládája beborítva
minden felől aranynyal, ebben a mannás aranykorsó és Áron kihajtott
vesszeje meg + meg a szövetség táblái,

Fölötte pedig a dicsőség kérubjai, beárnyékolva a fedelet, a mikről most
nem szükséges külön szólani.

Ezek pedig ekképen levén elrendezve; az első sátorba ugyan mindenkor
bejárnak a papok az istentisztelet elvégzésére,

A másodikba azonban egy-egy évben egyszer csak maga a főpap, vérrel,
melyet magáért és a nép bűneiért áldoz. +

Azt jelentvén ki ezzel a Szent Lélek, hogy még nem nyilt meg a szentély
útja, fennállván még az első sátor.

A mi példázat a jelenkori időre, mikor áldoznak oly ajándékokkal és
áldozatokkal, melyek nem képesek lelkiismeret szerint tökéletessé tenni
a szolgálattevőt,

Csakis ételekkel meg italokkal és különböző mosakodásokkal - melyek
testi rendszabályok - a megjobbulás idejéig kötelezők.

Krisztus pedig megjelenvén, mint a jövendő javaknak főpapja, a nagyobb
és tökéletesebb, nem kézzel csinált, azaz nem e világból való sátoron
keresztül,

És nem bakok és tulkok vére által, hanem az ő tulajdon vére által, ment
be egyszer s mindenkorra a szentélybe, örök + váltságot szerezve.

Mert ha a bakoknak és bikáknak a vére, meg a tehén hamva, + a
tisztátalanokra hintetvén, megszentel a testnek tisztaságára:

Mennyivel inkább Krisztusnak a vére, a ki örökké való Lélek
által önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek: megtisztítja a ti
lelkiismereteteket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljatok az élő
Istennek.

És ezért új szövetségnek a közbenjárója ő, hogy meghalván az első
szövetségbeli bűnök váltságáért, a hivatottak elnyerjék az + örökkévaló
örökségnek ígéretét.

Mert a hol végrendelet van, szükséges, hogy a végrendelkező halála
bekövetkezzék.

Mivel a végrendelet holtak után jogerős, különben pedig, ha él a
végrendelkező, épen nem érvényes.

Innét van, hogy az első sem szenteltetett meg vér nélkül.

Mert mikor Mózes a törvény szerint minden parancsolatot elmondott az
egész népnek, vevén a borjúknak és a bakoknak vérét, vízzel és vörös
gyapjúval meg izsóppal együtt, magát a könyvet is és az egész népet
meghintette,

Mondván: Ez azon szövetség vére, a melyet Isten számotokra rendelt.

Majd a sátort is és az istentiszteletre való összes edényeket
hasonlóképen meghintette vérrel.

És csaknem minden vérrel tisztíttatik meg a törvény szerint, és vérontás
nélkül nincsen bűnbocsánat.

Annakokáért szükséges, hogy a mennyei dolgoknak ábrázolatai effélékkel
tisztíttassanak meg, magok a mennyei dolgok azonban ezeknél különb
áldozatokkal.

Mert nem kézzel csinált szentélybe, az igazinak csak másolatába ment
be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt
megjelenjék érettünk.

Nem is, hogy sokszor adja magát áldozatul, mint a hogy a főpap évenként
bemegy a szentélybe idegen vérrel;

Mert különben sokszor kellett volna szenvednie a világ teremtése óta;
így pedig csak egyszer jelent meg az időknek végén, hogy áldozatával
eltörölje a bűnt.

És miképen elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután
az ítélet:

Azonképen Krisztus is egyszer megáldoztatván sokak bűneinek eltörlése
végett, másodszor bűn nélkül jelen meg azoknak, a kik őt várják +
idvességökre.